Hippokratész után szabadon – avagy a dietetika története

A dietetika a görög „diaita” életmód, életvitel szóból származik és „diaitétiké tekhné”-nek, az életmódot, életvitelt szabályozó mesterségnek, művészetnek nevezték. A dietetika, diéta ma már csak a táplálkozás tudományát, a betegek étrendjét jelenti, de a 19. század előtt a táplálkozáson kívül a mozgást, az ürítést, a pihenést, a szexuális életet is magában foglalta, az egészség megőrzése vagy helyreállítása érdekében (1).

Az étrend, illetve a betegségek diétás kezelése már az ókori orvosokat is foglalkoztatta. A táplálkozástudomány atyjaként tisztelt Hippokratész az athéni görög kultúra fénykorában élt, munkásságának jelentősége messze túlmutat saját korán. A Hippokrateszi Gyűjtemény (Corpus Hippokraticum) több fejezetet szán a dietetikának, például étkezési tanácsokat fogalmaz meg súlyfelesleg vagy sport esetére (2).

Ezt követően koronként változtak a gyógyítás irányai, és ez hol előtérbe állította, hol háttérbe szorította a dietetika szerepét, alkalmazását. A római kor első orvosa Aszklépiadész a mozgás, a levegő, a fény, a tengeri utazás, a diétás gyógymód, általában a természeti gyógymódok jelentőségét hangsúlyozta. Galenosz már időszámításunk előtt a holisztikus gyógyítás központi elemének tekintette a dietetikát. Avicenna Kánon című művében (orvosi törvények könyve) a dietetikával is foglalkozik. Az arab orvosok a IX. és X. században összefoglalják az étkezéssel kapcsolatos előírásokat, és részletes útmutatást adnak az egészséges táplálkozásról, az ételek elkészítéséről. A középkorra, 1150 és 1180 közé esik a salernói orvosi iskola fénykora, ahol a gyógyítás mellett a betegségek megelőzését is gyakorolták. A híressé vált Regimen sanitatis Salernitatum című verses egészségtanban dietetikai tanácsok is jócskán találhatók (2).

A XVI. században, az európai államokban, így Magyarországon is megjelentek a Füves Könyvek, amelyek igen fontos ismeretforrások voltak a nagyfokú orvoshiánnyal küszködő társadalmakban. Pápai Páriz Ferenc Pax Corporis című munkájában egészségnevelési tanácsokat ad étkezésről, helyes táplálkozásról. Több betegséggel kapcsolatban szerepet kap az étkezésben a mértékletesség és a táplálkozási ajánlás, tanácsadás. Az egészséges életre nevelés XVIII. századi művelői közül kiemelkedik Mátyus István erdélyi orvos, akinek igen jelentős volt a dietetika terén kifejtett irodalmi munkássága. A dietetika fogalmát Mátyus idejében az egészséges életmód szabályainak summázataként értelmezték. Magyarországon a diétás kezelés térhódítása, az első hazai betegélelmezési rendszer kidolgozása és bevezetése Soós Aladár professzor érdeme. A klinikai élelmezési rendszeren belül megoldotta az individuális betegellátást, megalapozta a diétás szakemberek képzését (2).

Felhasznált irodalom

1.) Breitenbach Z. (2016) A dietetika rövid története. In Figler M (szerk.) Klinikai és gyakorlati dietetika. p95-97

https://www.etk.pte.hu/public/upload/files/Palyazati_iroda/elnyert/Klinikai_es_gyakorlati_dietetika.pdf (letöltve: 2021. 06. 25.)

2.) Németh I. (2011) Dietetikus képzési programok elemzése PhD értekezés http://old.semmelweis.hu/wp-content/phd/phd_live/vedes/export/nemethistvanne.d.pdf (letöltve: 2021. 06.25.)

3.) EFAD (2016) Dietitians in Europe Definition, Profession and Education. Statement by the European Federation of the Associations of Dietitians (EFAD) http://www.efad.org/media/1417/revised-definition-of-a-dietitian.pdf (letöltve: 2021. 06. 25.)

4.) Pályakép: Dietetikusok – bővülő képzés, sokszínű munka. HVG, 2015, 37. évf., 35. sz., 57–58.

5.) Terényiné Marinov Á. & Steinerné Utczás A. (2019) Dietetika, táplálkozástan. Magyar Tudomány

6.) Kubányi J. (2016) Egy elnök naplójából. Új Diéta, 2016, 2-3. sz., 2-3.