Kell-e félnünk a szénhidrátoktól egészségben, betegségben?

TUDTA-E?

• Az inzulinrezisztencia fennállása nem szükségszerűen jelenti a vércukorszint emelkedését is.
• Élettani inzulinrezisztenciával találkozunk gyermekkorban a gyors növekedés időszakában, serdülőkorban, terhességben.
• Az édesítőszerek élelmiszer-adalékanyagok, melyek kódszámai az E-számok kódrendszerében az E 900-as csoportba sorolva találhatók.

Egy kis szénhidrát 1X1

A szénhidrátok a szervezet legkönnyebben mozgósítható energiaforrásai. Három nagy csoportjuk a monoszacharidok, a diszacharidok és a poliszacharidok. A leggyakoribb monoszacharid a szőlőcukor (glükóz), a gyümölcscukor (fruktóz) és a galaktóz. A glükóz a sejtek fő energiaforrása. A fruktóz a gyümölcsökben található, ezt érezzük a cukrok közül a legédesebbnek, a galaktóz pedig a tejben fordul elő. A két egységből álló cukrok a diszacharidokra (répacukor vagy szacharóz, tejcukor vagy laktóz és malátacukor vagy maltóz). Közös jellemzőjük édes ízük és vízben való jó oldhatóságuk. A kettőnél több, akár sok ezer cukormolekula összekapcsolódásából létrejövő, általában kevésbé édes vagy íztelen, jól oldható vagy akár oldhatatlan szénhidrátokat oligo- és poliszacharidoknak nevezzük. Az utóbbi csoportba tartozik a glikogén, a keményítő és a rostok.

Élelmiszerekre lefordítva a szénhidrátok nagy családjához tartoznak a különböző cukroktól (répacukor, barna cukor, kókuszvirágcukor, méz stb.) kezdve a gyümölcsökön, zöldségeken, hüvelyeseken, egyes tejtermékeken keresztül egészen a kenyerekig, tésztáig, rizsig, gabonákig és alternatív gabonákig sok minden. Mindezekből kitűnik, hogy nem egyszerűen energiaforrásról beszélünk, hiszen ezek az élelmiszercsoportok (gabonák, zöldségek, gyümölcsök) számtalan értékes, nélkülözhetetlen tápanyagot, pl. vitaminokat, ásványi anyagokat, antioxidánsokat, rostokat is tartalmaznak.

Az alacsony szénhidrátbevitel többek között erőtlenséggel, gyengeséggel, koncentrációzavarral járhat, míg túlzott bevitelük elhízáshoz, anyagcsere-betegségekhez vezethet. Energiaszükségletünk 55-58%-át ajánlott szénhidrátokból fedezni. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) ajánlása a beviteli tartomány alsó értékeként 45 E%-ot ad meg. (1) A különböző szénhidrátok élettani hatása eltérő, fontos, hogy az energiaellátásban milyen arányban vesznek részt. A WHO direktíva a napi kalóriabevitel legfeljebb 10%-ában állapítja meg az ajánlott hozzáadott cukorbevitelt, ugyanakkor tény, hogy a napi 5% alatti bevitel további előnyökkel járna az egészséges életmód megvalósításában. A WHO ajánlása alapján a hozzáadott cukorbevitel az egészségesek számára is maximum 10 energiaszázalék lehet. Egy átlagos felnőtt nő energiaszükségletét alapul véve, ami 2000 kcal-át jelent, ez legfeljebb 200 kcal-nak, vagyis kb. 50 g cukornak felel meg. (2) Rostbevitel tekintetében az európai ajánlás napi 25 gramm fölötti bevitelt, szív-és érrendszeri prevenció esetén 35-45 g-ot javasol. (3, 4) A jelenlegi hazai ajánlás alsó határa 25 g. Mindezek az értékek szerepelnek hétköznapi nyelvre, élelmiszerek fogyasztási gyakoriságára, adagokra lebontva, lefordítva a hazai táplálkozási ajánlásban az OKOSTÁNYÉR®-ban. (5)

A valóság

Az Országos Táplálkozás és Tápláltsági Állapot Vizsgálat (OTÁP) 2019-es adatai alapján a hazai felnőtt lakosság átlagos szénhidrátbevitele nem éri el az ajánlott mennyiséget (nőknél 45, férfiaknál 43 E%), a hozzáadott cukor (7,6-7,2 E%). Sajnos a zöldség és gyümölcs napi bevitele nőknél 347 g, férfiaknál 320 g volt, vagyis jelentősen kevesebb a javasoltnál. Az élelmi rostbevitel átlagosan napi 21,7 g. (6)

Számos esetben a szénhidrátoktól való alaptalan félelem miatt a minimális 100–120 grammot el nem érő fogyasztás rövidtávú következménye lehet az éhségroham, édesség utáni oldhatatlan vágy, falásrohamok, és rendkívüli fáradékonyság. Mindez arra utal, hogy akik rosszul ítélik meg ezt a tápanyagot a túlzott mértékű megszorítással, nemhogy nem javítják egészségi állapotukat, hanem inkább rontanak rajta. A legutolsó reprezentatív hazai táplálkozási felmérésből kiderül azon felül, hogy kevesebbet fogyasztunk belőle az ajánlottnál, hogy az arányok sem megfelelőek.

Szénhidrátok és betegségek, szénhidrátanyagcsere-rendellenességek

Néhány szénhidráttal összefüggő betegség: vannak veleszületett anyagcsere-betegségek, mint például a galactosaemia, a glucose-galactose malabsorptió, fruktóz-intolerancia.

Továbbá sokak számára ismert a laktózintolerancia (nincs, vagy csökkent a szénhidrátbontó enzim termelődése), fruktóz-malabszorpció (a fruktóz felszívódási zavara). Inzulinrezisztencia (IR), IFG – emelkedett éhomi vércukor (impaired fasting glycaemia); IGT – csökkent glukóztolerancia (impaired glucose tolerance); cukorbetegség. A fenti betegségekben jó néhányan érintettek közvetlenül, vagy szűkebb-tágabb környezetében közvetve például laktózintoleranciában, IR-ben, prediabeteszben (ide tartozok a korábban említett IFG, IGT) vagy diabeteszben. Az összes felsorolt betegség, állapot közös jellemzője, hogy valamilyen formában a szénhidrátok nagy csoportjának egyik alkotóelemével függ össze. Mindegyik betegség kezelésének fontos eleme a dietoterápia. Mielőtt részletesebben megvizsgálnánk néhányat, ismerkedjünk meg pár fogalommal, meghatározással, amelyek sokszor elhangoznak egy-egy betegség vagy diéta kapcsán:

Glikémiás index (GI): Ez alatt az egyes szénhidráttartalmú élelmiszereknek és ételeknek a szőlőcukorhoz vagy esetenként a fehér kenyérhez (zsemléhez) viszonyított vércukoremelő képességét értjük.

Orális Glükóz Tolerancia Tesztet (OGTT): Reggel, éhgyomorra végzik. 75 gramm glükózt 250-300 ml vízben feloldva, 5 perc alatt kell elfogyasztani.

Glikémiás terhelés (GT): A glikémiás terhelés nemcsak az élelmiszerek vércukorszint-emelő hatását veszi figyelembe, hanem az elfogyasztott szénhidrátmennyiséget is. Ez a GI-nek az elfogyasztandó élelmiszeradagra eső szénhidrátmennyiséggel módosított értéke. Kiszámítása: az adott élelmiszer glikémiás indexét szorozzuk az elfogyasztott étel szénhidráttartalmával, majd osztjuk 100-zal. Egy étkezés esetén a glikémiás terhelés alacsony, ha a GT tíz alatt van, közepes, ha tíz-húsz között mozog, magas, ha meghaladja a húszat.

Az emelkedett éhomi vércukorszint (IFG) és a csökkent glukóztolerancia (IGT) a cukoranyagcsere átmeneti állapotai a normális glukóztolerancia és a diabetes mellitus között.

Emelkedett éhomi vércukor (IFG) állapítható meg, ha az éhomi plazmaglukóz értéke 6,1 mmol/l vagy nagyobb, de kisebb, mint 7,0 mmol/l.

IGT akkor állapítható meg, ha az éhomi vércukorszint <7,0 mmol/l és az OGTT 2 órás értéke 7,8–11,0 mmol/l közötti.

Élelmirost-forrás: Az állítás, amely szerint az adott élelmiszer élelmirost-forrás csak akkor alkalmazható, ha a termék élelmirost-tartalma legalább 3 g/100 g vagy 1,5 g/100 kcal.

Élelmi rostban gazdag: Az állítás, amely szerint az élelmiszer élelmi rostban gazdag, csak akkor alkalmazható, ha a termék élelmirost-tartalma legalább 6 g/100 g vagy 3 g/100 kcal. (7, 8, 9, 10, 11)

FOLYT. KÖV.!

Felhasznált irodalom

1. Dietary Reference Values for nutrients Summary report Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság 2019. Elérhető: https://efsa.onlinelibrary.wiley.com/doi/epdf/10.2903/sp.efsa.2017.e15121
2. Guideline: Sugars Intake for Adults and Children. Elérhető https://www.who.int/publications/i/item/9789241549028
3. 2016 European Guidelines on cardiovascular disease prevention in clinical practice. Eur Heart J 2016; 37: 2315–238
4. A kardiovaszkuláris megbetegedések étrendi prevenciója Pálfi Erzsébet, Kegyes Réka, Salánki Péter, Szűcs Zsuzsanna, Metabolizmus 2021 XIX. évfolyam magyar kardiovaszkuláris Konszenzuskonferencia 52-56.
5. OKOSTÁNYÉR® – a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége által kidolgozott táplálkozási ajánlás http://www.okostanyer.hu/
6. Hazai táplálkozási felmérések legújabb eredményei – Tények, összefüggések az OTÁP és a COSI vizsgálatok tükrében. 2022 november 3. OGYEI konferencia
7. 2020. EüK. 12. szám EMMI irányelv Az Emberi Erőforrások Minisztériuma egészségügyi szakmai irányelve a diabetes mellitus kórismézéséről, a cukorbetegek antihyperglykaemiás kezeléséről és gondozásáról felnőttkorban https://www.hbcs.hu/uploads/jogszabaly/3172/fajlok/2020_EuK_12_szam_EMMI_iranyelv_4.pdf
8. Figler Mária (szerk.) Szerzők: dr. Polyák Éva, Breitenbach Zita, Szekeresné Dr. Szabó Szilvia Klinikai és gyakorlati dietetika Medicina Könyvkiadó Zrt Budapest, 2015.
9. Dr. Tűű László, Erdélyi-Sipos Alíz MSc: Inzulinrezisztencia az orvosi gyakorlatban SpringMed Kiadó, 2020.
10. Dr. Fövényi József, Gyurcsáné Kondrát Ilona: GI-diéta Optimális fogyás cukorbetegeknek és fogyni vágyóknak SpringMed Kiadó, 2014.
11. AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1169/2011/EU RENDELETE (2011. október 25.) a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról)
12. A Bizottság 2008/100/EK irányelve (2008. október 28.) az élelmiszerek tápértékjelöléséről szóló 90/496/EGK tanácsi irányelvnek az ajánlott napi bevitelek, az energiaátváltási együtthatók és fogalommeghatározások tekintetében történő módosításáról. https://op.europa.eu/en/publication-detail/-/publication/95f511d3-d4f0-499a-ba87-fbdab19b6e16/language-hu
13. Soltész E., Gajda Z.: A rost jó! Budapest: BOOOK Kiadó; 2020
14. dr. Mák Erzsébet, Vékony Blanka: Divatdiéták értékelése az orvosi gyakorlatban, SpringMed Kiadó 2022.
15. Erdélyi-Sipos Alíz MSc, Dr. Tűű László: Inzulinrezisztencia – Diéta és kezelés Springmed Kiadó 2021.