A bisztrók történelme egyébként sok-sok évszázadra nyúlik vissza. Ezek a házias konyhát idéző éttermek a francia lakások alagsori konyháiból alakultak ki, ahol a bérlők a szobát és az ellátást is igénybe vették. Felvirágoztatásukhoz hozzájárult az is, hogy a francia forradalom alatt a főúri konyhák szakácsai közül sokan munka nélkül maradtak, így azok elszegődtek az előbb említett kis házi éttermekbe. A főváros és a vidék lakossága így már nemcsak egyszerű ételt, de kiváló ízeket is kapott a lakhatás mellé.
Az átütő sikert a Napóleon elleni külföldi hadjáratok hozták meg, ugyanis Franciaországot elözönlötték a császárt megbuktatni kívánó külhoni katonák. A német, orosz és egyéb nemzetiségű bakák pedig szerettek volna gyorsan és olcsón, finomakat enni, így igénybe vették az előbb említett kis lakáskonyhákat és a korabeli kifőzdéket egyaránt.
Állítólag az oroszok (быстро: „gyorsan”) szavából ered a bisztró kifejezés is, ugyanis a katonák ennek kiabálásával igyekeztek meggyorsítani a kiszolgálást. Ezekből a XVIII-ik századi kis vendéglátóhelyekből alakultak ki a mai bisztrók, megőrizve azt a jellegzetességüket, hogy itt legfeljebb másfél óra alatt biztosan jól laknak a vendégek. Maga a Bystro, Bistro és Bistrot szó először 1884-ben jelent meg a francia szótárakban.
A bisztrókban általában bort és sört kínálnak, emögött történelmi okok állnak, pár száz évvel ezelőtt ugyanis Párizsban, illetve a bisztrók őshazájának számító Auvergne régióban is a tiszta, egészséges víz luxuscikknek számított. Az emberek a különböző fertőzésektől való félelmükben nem vizet ittak, hanem a sokkal biztonságosabb bort vagy sört. Ez a hagyomány a legtöbb mai francia bisztróban megmaradt.
Párizs legérdekesebb bisztrói a a 228 éves La Mère Catherine-be és a Renaissance Le Bistrot-ba, amelyek különleges gasztronómiával és a legkedveltebb francia búzasörrel, az 1664 Blanc-nal várja a betérőket.
A francia búzasör történelme vélhetően kapcsolódott a bisztrók egyre népszerűbbé válásához. A franciaországi Strasbourg városából származó Jérôme Hatt – aki nem mellesleg kádárok és hordókészítők sarja volt – kitanulta a sörfőző mesterséget, és megnyitotta az ország leghíresebb sörfőzdéjét 1664-ben, amikor az első bisztrók felvirágoztak. Felesége, Marguerite szintén rajongott a sörfőzés művészetéért, így nem követték a hagyományos sörfőzési hagyományokat, hanem a kiváló komló és maláta alapanyagú frissítő italokba borókát és különböző fűszereket kevertek.
Maga az 1664 Blanc márka 1952-ben született Erzsébet királynő megkoronázásakor, amikor Hatték örökösei nem kevesebbet tűztek ki célul, mint hogy a királynő tiszteletére megalkotják a valaha volt legjobb sört. A különleges ital egyedi külsőt kapott: az üveg kék színe természetesen a királyi családra utal, mint a csomagoláson lévő fehér nyakcímke is a királyi kabátokat idézi.
Impresszum
Tulajdonos: Berta István
A honlap tartalmáért a szerkesztőbizottság felelős!
Rendszergazda: Varga Zsolt
e-mail:
bertanyuuz@gmail.com
A honlap a Médiabirodalom lapcsoport tagja.
