– augusztus 1-je, az anyatejes táplálás világnapja –
Az ENSZ 1992-ben nyilvánította augusztus 1-jét az anyatejes táplálás világnapjává, melynek célja, hogy felhívja a figyelmet az anyatej fontosságára, valamint a szoptatás az anya és a gyermek közötti személyes kapcsolat kialakításában játszott meghatározó szerepére. A világnap alkalmából a Czeizel Intézet IBCLC laktációs szaktanácsadójával, Bocskainé Irénnel beszélgettünk.
A szoptatás – magától értetődő módon – mindig is a babavállalás egyik központi kérdésköre volt, az erre vonatkozó tippek, ajánlások, vélemények az orvoslás fejlődésével együtt, gyakorlatilag folyamatosan változtak. Napjainkban az egészségügyi szervezetek egyre inkább az anyatej immunológiai védőhatásának felismerésére ösztönzik az édesanyákat, hiszen az anyatejes táplálással számos felnőttkori betegség kialakulása is megelőzhető.
„Biológiai norma a szoptatás, ezzel lehet megalapozni az egészséget, az élet kezdetét. Egy kisbaba számára nincs ideálisabb táplálék, mint az anyatej, hiszen amellett, hogy tökéletes tápanyagforrás, rövid és hosszú távú immunológiai védelmet nyújt. Szoptatással akár felére csökkenthető a felső légúti betegségek, a középfülgyulladás, a hasmenés, a húgyúti fertőzések kialakulása, valamint a hirtelen bölcsőhalál kockázata, de csökkenti a 2-es típusú diabétesz, és a túlsúly kialakulásának kockázatát is. Éppen ezért a szoptatás védelme közös felelősségünk.” – magyarázta a szakértő.
Meddig és hogyan érdemes szoptatni?
A WHO ajánlása szerint az a legideálisabb, ha a csecsemők féléves korukig kizárólag anyatejet kapnak, de a szoptatás még legalább további másfél évig, azaz a babák két éves koráig javasolt.
„Fél éves korig még a legnagyobb melegben sem szükséges adni a babának sem vizet, sem cukros vizet, sem teát, sem limonádét, az anyatej mindent fedez, a hozzátáplálást sem érdemes ez előtt elkezdeni. Az orvostudomány jelenlegi állása alapján igény szerinti szoptatás javasolt, melyben az anya és a baba igényei egyaránt érvényesülnek, tehát a baba bármikor, bármennyit lehet a mellen, minden jelzésre mellre lehet rakni. Hajlamosak vagyunk a szoptatást “csak” etetésnek gondolni, pedig a szoptatás ettől komplexebb, egy gondozási forma, amolyan meghosszabbított köldökzsinórként is funkcionál. Megnyugtatja a babát, fájdalmat csillapít, ha épp arra van szükség. A hozzátáplálás mellett, mi mindig legalább 1 éves korig javasoljuk a szoptatást, de fontos, hogy a szoptatás végét lehetőleg az anya-baba párosa döntse el, ne pedig egy külső tényező.”
A szoptatás árnyoldala
A rengeteg pozitív hatás mellett nem titok, hogy a szoptatásnak is vannak árnyoldalai, amikről fontos beszélni, hiszen az ezzel járó stresszt, kellemetlenségeket a legtöbb szoptató édesanya legalább egyszer maga is megtapasztalja. Ilyen lehet például, ha az anya úgy érzi nincs elég teje, vagy ha a szoptatás fájdalommal jár.
„Ha az édesanyának kevés a teje, a leghatékonyabb tejserkentő maga a baba! Ebben az esetben a gyakori mellre tétel nagyon sokat segít a tejtermelésben, azonban, ha a baba valamilyen oknál fogva nem tudja jól kiszívni a cicit, akkor fejést kell alkalmazni kézzel, vagy mellszívóval. Emellett ajánlatos továbbra is sokat bőrkontaktusban lenni a babával, hogy minél több lehetőséget, ingert kapjon a szopizásra. A korai éhségjelek észlelésekor, mikor cuppog, tátog, az öklét rágja, morgolódik, keres, érdemes azonnal mellre venni és még sírás előtt megszoptatni.” – mondta a tanácsadó, hozzátéve: „Ha a szoptatás fájdalmas, akkor érdemes pozíciót váltani, megnézni a szoptatási gyakorlatot, akár szakember segítségét kérni, aki megvizsgálja a baba technikáját, a helyes mellre tapadást, kikérdezi az édesanyát. Azokban az esetekben pedig, amikor az édesanya melle begyullad, különösen fontos, a gyakori szoptatás, hogy ürüljön a tej. Itt szintén kulcsfontosságú alaposan átbeszélni a rutint, technikát, megtalálni és megszüntetni a kiváltó okot.”
Mindezek mellett a szoptatási averzió jelenségét is fontos megemlíteni: „Ebben azok az édesanyák érintettek, akiknek szoptatás közben olyan rossz érzéseik támadnak, mint a szorongás, harag, düh, frusztráció, undor. Bár az édesanyák nagyrésze folytatja a szoptatást, mégis bűntudata, szégyenérzete lesz közben. Fáradtságtól ez az érzés felerősödik, de enyhül, ha az anya relaxál, szépre gondol, énekel stb. Viszonylag kevés szakirodalom van erről, még mindig tabu ez a téma, pedig nagyon sok édesanyával találkozom ilyen problémával. Fontos hangsúlyozni, hogy az anya soha nem hibás, ha valamiért épp kicsit nehezebben megy a szoptatás, hiszen minden erőfeszítésével a legjobbat szeretné adni magából.” – hangsúlyozta a tanácsadó.
Hogyan tud segíteni egy szoptatási tanácsadó?
A szoptatásra hangolódni, felkészítésre járni, hiteles információkat gyűjteni már kismamaként is érdemes, hiszen jószándékkal, sokszor nagyon elavult tanácsokat kapnak az édesanyák, és az interneten keringő tévhitek sem segítik a pontos tájékozódást, ami pedig nagyon fontos lehet az első napokban, hetekben.
„Az esetek számottevő részében az első hónapban keresik a laktációs szaktanácsadókat (IBCLC). A szoptatási tanácsadás már a szülészeteken elkezdődik, hiszen az első hetekre jellemző, hogy minden nap valami új dolog történik, de a későbbiekben online, illetve személyesen is segítjük a családokat, szükség esetén otthonukban, személyre szabott tanácsadás keretében. Bármilyen szoptatással kapcsolatos problémával foglalkozunk, nem helyettesítve a védőnőt, gyermekorvost, hanem csapatban, együtt támogatva az anya-baba párost, megoldásokat keresünk. Vannak helyzetek, amikor tovább kell küldeni még szakemberhez az édesanyát és a babát ahhoz, hogy célt érjünk.” – foglalta össze a szakember, végezetül kihangsúlyozva: „Minden nő melle alkalmas a szoptatásra, és minden anyatej ideális, tökéletes ízű, hőmérsékletű, épp a baba igényeinek megfelelő. “Túl zsíros” és “túl vizes” anyatej sem létezik. Inkább úgy fogalmaznék, hogy a “pont jó” és a “tökéletes” között mozog ez a skála.”
