A táplálkozás lényeges szerepet játszik az ember életében, és nem csupán a létfenntartás elengedhetetlen gyakorlata. Az étkezések, az ételek a mindennapi élet szerves részei, legyen az egy hétköznapi közös családi vacsora, vagy éppen egy ünnepi szertartás.
Az evés megjelenik társadalmi és kulturális szinten egyaránt a munkavacsorától, a tájegységek tradicionális fogásain át, a barátokkal közös ételkészítésig. Az étel és az étkezések kultúrában betöltött szerepét semmi sem igazolja jobban, minthogy a mediterrán diéta 2014-ben felkerült az UNESCO az emberiség szellemi kulturális örökségének listájára (1).
A táplálkozásnak van tudományos, biológiai és kulturális megközelítés, ám a személyre szabott étkezés sikeressége nagy mértékben függ attól, hogy képesek vagyunk e, a tudományos megközelítést összehangolni az ételek mindennapi érzelmi, érzéki aspektusával (2). Ennek kiváló példája lehet a brazil Egészségügyi Minisztérium táplálkozási irányelve, ahol az élelmiszeralapú javaslatok mellett az iránymutatások azokra a megállapításokra épülnek, hogy az adott étrendnek egészségre gyakorolt hatása nagymértékben összefügg a társadalmi és kulturális környezettel, amibe beletartozik többek közt az ételkészítés folyamata, a közös étkezések és az ételek élvezete (3).
A tavaly Kanadában megjelent új táplálkozási ajánlás is hangsúlyozza, hogy „az egészséges étkezés nem merül ki abban, hogy mit eszünk”. A készítők azt javasolják, a kanadaiak fókuszáljanak az otthoni főzésre és a családi, baráti körben történő étkezésre. Kiemelik a kulturált, nyugodt körülmények között, jó társaságban – családi körben, munkatársakkal közösen – fogyasztott étkezés fontosságát. A szülőket pedig a példamutatásra és az ételkészítési ismeretek, a követendő étkezési normák átadására biztatják (4).
Ezek a – közös étkezések szerepére is figyelmet fordító – nemzeti ajánlások különösen jelentősek annak fényében, hogy a közösségi média és az internet az étkezési kultúránkba is „befurakodott”. Egy korábbi Hartman Group felmérés kimutatta, hogy a 18-24 év közöttiek 54 százaléka lefotózza, amit éppen eszik, míg 39 százalékuk ki is posztolja azt, így percenként akár több száz új ételt ábrázoló fotót töltenek fel az Instagramra. Ezt segítik az ételmegosztó alkalmazások is, mint Foodspotting és a SnapDish. Az étkezések ugyanakkor egyre magányosabb alkalmakká válnak. Az Egyesült Államokban a felnőtt népesség csaknem fele étkezik egyedül rendszeresen, aminek hatására, a társaság hiánya miatt a közösségi oldalak egyre inkább beszivárognak az étkező asztalra, hiszen az amerikaiak közel egyharmada használja azokat miközben étkezik, és ugyanez az adat 47% az Y generáció tagjai körében.
Vajon tényleg egyre elfogadottá válik hogy a jövőben számítógépek, telefonok és televíziók társaságában étkezünk egyedül? A válasz nem egyértelmű, hiszen két irányban is látszik elmozdulás. A magányos étkezők „trendjét” támasztja alá többek között egy 2013-as a BBC Breakfast által megrendelt közvélemény-kutatás, ami arról számolt be, hogy a megkérdezettek 54 százaléka rendszeresen dolgozik ebédszünet alatt íróasztala mellett, míg egy online étterem-foglalási alkalmazás, az OpenTable statisztikájából kiderül: az egyéni étkezés New Yorkban 2014 és 2018 között 80 százalékkal nőtt. De talán a legmegdöbbentőbb megoldás Japánból származik. Az „alacsony interakcióval rendelkező étkezés” világvárosában sorra nyílnak a kifejezetten egyéni étkezésre szakosodott éttermek, amelyekben fekete függönnyel takart fülkékbe (!) viszik ki, pontosabban tolják be az ételt, úgy hogy csak a kéz látszik, és arra törekednek az üzemeltetők, hogy a lehető legkevesebb emberi kapcsolat legyen a megrendeléstől a fogyasztáson át a fizetésig (5, 6).
Ezzel szemben a közösségi étkezés élményét nyújtja például az „Open seat” program, amelyet Virginia államban 29 étterem részvételével kidolgoztak ki. Lényege, hogy az asztalt foglaló vendégek (egyének vagy csoportok) hozzájárulnak, hogy mások is leülhessenek melléjük. Cserébe ingyen kapnak egy előételt az étteremtől. Akik nyitottak, számukra új kapcsolatok teremtésére alkalmas ez a lehetőség. A Dél-Afrikai Food Jams projekt résztvevői pedig nem csak együtt étkeznek, de együtt is készítik el az ételeket a kapott alapanyagokból. Ebben az esetben a közös sütés-főzés élménye hozza össze a társaságot a konyhában.
Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége
A CIKKNEK MÉG NINCS VÉGE!
LAPOZZ A KÖVETKEZŐ OLDALRA!
