Az, hogy milyen gyakran ül össze a család közösen elfogyasztani az ételt, sok mindentől függ. A magas szocio-ökonómiai státuszú családok többször esznek együtt, de ahol az szülők teljes állásban dolgoznak, másodállást, túlórát vállalnak ott számottevően ritkább a közös étkezések száma és annak minősége (lehet hogy csak a gyermekek esznek együtt, mert a szülők már eseti feladataik elvégzésre fókuszálnak). A gyermekek életkora is befolyásoló tényező: minél idősebb egy gyermek, annál több elfoglaltsága van, miközben egyre nagyobb a szabadságvágya, egyre gyakrabban „bújuk ki” a közös programok alól. Mégis, amikor megtehetjük, a családi együttlétek számos pozitív hatásának ismeretében érdemes közös étkezéseket, ételkészítéseket beiktatni a mindennapokba. Ami persze szervezést, tervezést, nagyobb időráhagyást igényel. Gondoljunk csak bele, amennyiben a gyermekek – főleg a kisebbek – segítenek a konyhában, az bizony megnövelheti az ételek elő- és elkészítésének időtartalmát, és nagyobb felfordulással, rendetlenséggel járhat.
Pedig érdemes minél több módon, életkoruknak megfelelően bevonni a csemetéket a különböző folyamatokba, a kerti veteményes/balkon fűszernövényeinek gondozásától kezdve a bevásárláson át, a sütés-főzés egyszerűbb vagy már bonyolultabb műveleteiig bezárólag. Ezek mind-mind közösen eltöltött minőségi időt jelentenek, miközben erősíthetjük gyermekeinkben az egészségtudatosságot. Ezt a törökvést segítheti például, ha család azonos időpontra időzíti a reggelit vagy éppen a vacsorát, pl. este 7 és 8 óra közé. Máris lehet napi fix fél-egy óra, amikor egymásra figyelnek a közösség tagjai. Feloszthatók a feladatok is, ki mikor teríti meg az asztalt, készíti el a salátát, vagy éppen mosogat el.
Amennyiben módunkban áll, érdemes a gyermek minél korábbi életéveibe be, vagy éppen visszacsempészni a mindennapi közös étkezéseket, ételkészítéseket, hiszen a példamutatáson keresztül sok egyéb mellett megtanulja hogyan illik az asztalnál ülni és enni, így nem lesz gond ha később közösségbe mennek (óvodába, iskolába, étterembe, táborba).
A serdülők esetében jó hír, a nyitottak arra, hogy maguk készítsenek el néhány fogást. Az ételkészítésbe történő bevonással továbbadható a jó példa, a tradíció, az egyedi ízvilág, de mindeközben a szülők is tanulhatnak újszerű konyhatechnológia praktikákat, megismerkedhetnek új nyersanyagokkal. Újabb felmérések rámutattak arra, hogy azok az emberek, akik élvezik az aromákat, ízeket, textúrákat, örömüket lelik az étkezésben, nagyobb valószínűséggel találják jóízűnek az egészségesebb fogásokat is. A főzés, új menük, új alapanyagok felfedezése, az ételek elkészítése, tálalása élvezetes tevékenység, örömöt okozó foglalatosság, ami az egészségi állapotra is jelentős, pozitív hatással bírhat, különösen gyerekkorban (17).
Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége
A CIKKNEK MÉG NINCS VÉGE!
LAPOZZ A KÖVETKEZŐ OLDALRA!
