Az ELTE TTK Embertani Tanszékének részvételével egy nemzetközi kutatócsoport fogmaradványokból mutatta ki az alföldi ősközösségek életmódjának és táplálkozási szokásainak alakulását. A vizsgálatból kiderült, hogy a középső rézkorban élő nők inkább gabonaféléket, a férfiak inkább húsféléket fogyasztottak. Az eredmények ugyanakkor azokat a korábbi tanulmányokat nem támasztották alá, miszerint a középső rézkorban a Kárpát-medence keleti részén az állati eredetű táplálék fogyasztása a korábbiakhoz képest nagyobb mértékű volt – közölte csütörtökön az ELTE.
A kutatók legújabb eredményeikről a Scientific Reports című tudományos folyóiratban számoltak be.
Mint írják, a fogak vizsgálatával több ezer éve élt emberi csoportok életmódja, táplálkozási szokásai ismerhetők meg. A nemzetközi kutatócsoport az újkőkor őskori leleteit elemezte.
Az Alföld az őskorban izgalmas térség volt mind régészeti, mind antropológiai szempontból. Ezen a területen jól nyomon követhetők a halászó-vadászó-gyűjtögető életmódról a növénytermesztésre és állattenyésztésre való áttérés kulcslépései. A régió emellett különböző nyugati, keleti és déli eredetű kultúrák találkozási pontja is volt. Mindez azt jelenti, hogy a Kárpát-medence, ezen belül is a mai Magyarország területe kulturális és technológiai szempontból is számos izgalmas folyamat helyszíne lehetett már az őskorban is – olvasható a kutatásról közölt beszámolóban.
Ennek ellenére eddig csak kevés kutatás foglalkozott azzal, hogy az őskor több régészeti korszakát érintve, nagyobb időtávlatot átívelően vizsgálja az őskori emberek táplálkozási szokásait. A nemzetközi kutatócsoport célja a középső újkőkortól (Kr. e. 5500-5000) a késő bronzkorig (Kr. e. 1450-800) terjedő időszakban élt népességek táplálkozási szokásainak vizsgálata volt. “Ebben az időszakban ugyanis hatalmas változások történtek az emberi közösségek életében. Az életmód szociökonómiai, demográfiai, kulturális és biológiai szempontból is jelentősen megváltozott ez alatt a közel 5 évezred alatt” – fejtik ki.
“Az újkőkortól a rézkorig terjedő időszakban élt emberek a túlélés érdekében egyre inkább az állattartásra és a növénytermesztésre támaszkodtak. Ezt követően a keleti sztyeppékről érkezett népességek a bronz megművelését lehetővé tevő ismeretei nem csak a földművelést forradalmasították, hanem a települések szerkezetét és a társadalom szerveződését is megváltoztatták” – magyarázza a közleményben Raquel Hernando, a tanulmány első szerzője, a Katalán Humán Paleoökológiai és Szociális Evolúció Intézet és a Rovira i Virgili Egyetem doktorandusza.
Ezek a folyamatok hatással voltak az egykor élt népességek táplálkozási szokásaira is. A változások megismeréséhez a kutatók egy újfajta módszertant alkalmaztak: egyrészt a fogak mikroszkopikus sérüléseit vizsgálták, másrészt elemezték a csontokból kivont kollagénben, a táplálkozást tükröző stabil izotópok arányát.
Az eredményekből az egykori állati és növényi eredetű táplálék arányára, valamint az elfogyasztott növényi táplálék milyenségére lehet következtetni.
“Mind a fogak zománcrétegének mikrosérülései, mind az izotópos vizsgálatok eredményei arra utalnak, hogy a középső kőkorszak különböző közösségeit eltérő táplálkozási szokások jellemezték. Annak ellenére, hogy a középső bronzkorban az újabb növényfajok (például köles) fogyasztásának jelentős növekedése volt megfigyelhető, az nem befolyásolta a fogakon lévő mikrosérülések jellegét. Ez utalhat arra, hogy az új növényfajból készült táplálék nem koptatta erősebben a fogakat, ill. a feldolgozási technika nem változott jelentősen az előző korszakokhoz képest” – mondta Hajdu Tamás, a magyar kutatócsoport vezetője, az ELTE TTK Embertani Tanszékének adjunktusa.
A korábbi tanulmányok eredményei arra világítottak rá, hogy a középső rézkorban a Kárpát-medence keleti részén az állati eredetű táplálék fogyasztása a korábbiakhoz képest nagyobb mértékű volt. Ezt a következtetést a jelen kutatásba bevont egyének elemzése nem támasztotta alá.
A megfigyelések szerint az őskor nagy részében a férfiak és nők étrendje nem különbözött nagymértékben. Az egyetlen kivételt a középső rézkor jelentette. A középső rézkorban a két nem képviselői között az elfogyasztott gabona- és húsfélék arányában jelentkezett némi különbség; úgy tűnik, az előbbit a nők, utóbbit a férfiak építették be jelentősebben étrendjükbe. Ez a megállapítás a korábbi kutatások eredményeit is megerősítette.
Az új tudományos eredmények nem csak az őskorban az Alföldön élt közösségek táplálkozási szokásait illetően szolgáltattak lényeges ismereteket, hanem a két különböző, az étrend elemzésére alkalmas módszer (a zománc mikrosérülések és a stabil izotóp arányok vizsgálata) együttes alkalmazásának fontosságát és hasznosságát is bizonyították.
A közlemény szerint a kutatás során az Alföld északkeleti részén található 17 őskori lelőhelyről feltárt 89 egyén nagyőrlőfogait és csontjait vizsgálták. Az embertani leletanyagot a Herman Ottó Múzeum őrzi. A csontminták és fogak elemzésére Dublinban (University College Dublin), Tarragonában (Seslades Campus), a Bécsi Egyetemen és a Harvardon került sor. Míg a leletek antropológiai hátterét az ELTE TTK Embertani Tanszék, a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tár, valamint az ELKH-BTK Régészeti Intézet kutatói biztosították.
