A D-vitamin

A D-vitamin nem vitamin, csupán orvostörténeti okokból nevezzük így. Valójában egy, a napfény hatására az emberi szervezetben kialakuló, vagy a táplálékkal bekerülő előanyag, amiből számos lépésben aktiválódik egy szteránvázas hormon. A bőrben 7-dehidrokoleszterolból a napfény UV-B sugárzásának hatására D3-previtamin, majd D3-vitamin alakul ki. Habár a bőr D-vitamin-képző kapacitása hatalmas, pusztán napsugárzással D3-vitamin túlkínálat nem alakulhat ki. Ennek oka, hogy túl sok UV-B sugárzás hatására a previtaminból inaktív anyagok képződnek és a bőr fokozódó pigment-tartalma gátolja a D3-vitamin-képzést. A bőrben kialakult D3-previtaminból, a májban és a vesében végbemenő folyamatok által végül kialakul az aktív forma (1).

A 21. századig a D-vitamint elsősorban a kalcium és a csontok egészségének szabályozásában és az angolkór megelőzésében játszott szerepéről ismerték. Az elmúlt 20 évben azonban számos kutatás zajlott és zajlik jelenleg is a vitamin hatásaival kapcsolatban, melyek kimutatták, hogy ez az anyag szabályozza az immunsejtek működését és általában csökkenti a gyulladást. A D-vitamin erőteljes epigenetikus szabályozó, amely több mint 2500 gént befolyásol és a legsúlyosabb kórképek tucatjaira hatással van, beleértve a daganatos megbetegedéseket, a cukorbetegséget, az akut légúti fertőzéseket és az autoimmun betegségeket is, mint például a sclerosis multiplexet (2).

TUDTA-E?

• Gyermekkorban a csúcs-csonttömeg kialakulása miatt is rendkívül fontos az ideális D-vitamin-ellátottság.
• A D-vitamin hosszútávú hiánya a jól ismert, csontokra gyakorolt hatásain túl, növeli a különböző krónikus betegségek kockázatát is.
• A D3-vitamin-ellátottság alapvetően nem étrendi kérdés. Önmagában az ételekből, élelmiszerekből nehezen biztosítható a napi szükséglet.
• A napfényben szegény időszakban fontos a külső pótlás étrend-kiegészítők, D-vitaminnal dúsított élelmiszerek vagy junior italok formájában.
• A fogantatástól számított első 1000 nap időszakában a táplálás jelentősen befolyásolja a krónikus betegségek kialakulását.
• Az 1-3 éves korcsoportú gyermekek étkezésében, a felnőtt lakosságra is jellemző táplálkozási hibák nyomai már felfedezhetők.
• Az 1-3 éves gyermek nem „mini felnőtt” tápanyagszükséglete és igényei jelentősen eltérnek a felnőttekétől.

Felhasznált irodalom

1. Takács I., Benkő I., Toldy E., et al. Hazai konszenzus a D-vitamin szerepéről a betegségek megelőzésében és kezelésében. Orvosi Hetilap 153. évfolyam, Szupplementum. 2012. DOI: 10.1556/OH.2012.29410
2. Mercola, J., Grant, W. B., & Wagner, C. L. (2020). Evidence Regarding Vitamin D and Risk of COVID-19 and Its Severity. Nutrients, 12(11), 3361. https://doi.org/10.3390/nu12113361
3. Balogh S., Lakatos P., Takács I. A D-vitamin-anyagcsere és a policisztás ovarium szindróma. ORVOSTOVÁBBKÉPZŐ SZEMLE 1218-2583 23 (4) pp. 35-40 2016.
4. Buyukinan M, Ozen S, Kokkun S. The relation of vitamin D deficiency with puberty and insulin resistance in obese children and adolescents. J Pediatr Endocrinol Metab 25: 83–87. 2012.
5. Mellati AA, Sharifi F, Faghihzade S, Mousaviviri SA, Chiti H, Kazemi SA. Vitamin D status and its associations with components of metabolic syndrome in healthy children. J Pediatr Endocrinol Metab 28: 641–648. 10.1515/jpem-2013-0495. 2015.
6. Littorin, B., Blom, P., Schölin, A., et al. Lower levels of plasma 25-hydroxyvitamin D among young adults at diagnosis of autoimmune type 1 diabetes compared with control subjects: results from the nationwide Diabetes Incidence Study in Sweden (DISS). Diabetologia, 49(12), 2847–2852. 2006. https://doi.org/10.1007/s00125-006-0426-xú
7. Infante M, Ricordi C, Sanchez J, et al. Influence of Vitamin D on Islet Autoimmunity and Beta-Cell Function in Type 1 Diabetes. Nutrients. 2019; 11(9):2185. https://doi.org/10.3390/nu11092185
8. German Tapia, Karl Mårild, Sandra R., et al. Maternal and Newborn Vitamin D–Binding Protein, Vitamin D Levels, Vitamin D Receptor Genotype, and Childhood Type 1 Diabetes. Diabetes Care Apr 2019, 42 (4) 553-559; DOI: 10.2337/dc18-2176
9. Csecsemő- és Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégium. NEFMI szakmai irányelv az 1 és 3 éves kor közötti kisgyermekek táplálásáról. Egészségügyi Közlöny 2011/18. 2011
10. Erdélyi-Sipos, A., Badacsonyiné Kassai, K., Kubányi, J., et al. 0–3 éves korú csecsemők és kisdedek táplálkozási szokásainak felmérése, különös tekintettel a makro- és mikronutriens-bevitelre, Orvosi Hetilap OH, 160(50). 2019
11. Langley-Evans SC. Nutrition in early life and the programming of adult disease: a review. J Hum Nutr Diet. 2015 Jan;28 Suppl 1:1-14. doi: 10.1111/jhn.12212. Epub 2014 Jan 31. PMID: 24479490.
12. Koletzko, B., Brands, B., Poston, L., Godfrey, K., & Demmelmair, H. (2012). Early nutrition programming of long-term health. Proceedings of the Nutrition Society, 71(3), 371-378. doi:10.1017/S0029665112000596
13. Biró L., Szabó L. 1–3 éves gyermekek komplex táplálkozási vizsgálata. Gyermekgyógyászat 2011; 62: 80–85. 2011
14. Dr. Badacsonyiné Kassai K., Kiss-Tóth B. A 0-3 éves csecsemők, kisdedek és szoptatós anyák táplálkozási felmérése 1. rész. Új Diéta 2016/5
15. Szűcs Zs., Dr. Pálfi E., Dr. Badacsonyiné Kassai K. A hazai gyermekek táplálkozási szokásai egy összehasonlító elemzés tükrében. Új DIÉTA XXVIII. 2019/2-3
16. Rodler I. Új Tápanyagtáblázat. Budapest: Medicina; 2005.
17. Arató Gy., Moharos M. Felmérés az 1–3 éves gyermekek táplálásáról. Élelmezés. 2011
18. Schreiberné Molnár E, Nagy-Lőrincz Zs, Nagy B, Bakacs M, Kis O, Sarkadi Nagy E, Martos É. Országos Táplálkozás és Tápláltsági Állapot Vizsgálat – OTÁP2014. V. A magyar lakosság vitaminbevitele. Orv Hetil.2017; 158(33): 1302–1313. pdf
19. Takács I., Benkő I, dr.Toldy E., et al. Második magyarországi konszenzus a D-vitamin szerepéről a betegségek megelőzésében és kezelésében. Magyar Orvos, Szupplementum, 2014/1:5-26.
20. Akkermans, M. D., Eussen, S. R., van der Horst-Graat, J. M., et al. A micronutrient-fortified young-child formula improves the iron and vitamin D status of healthy young European children: a randomized, double-blind controlled trial. The American journal of clinical nutrition, 105(2), 391–399. 2017. https://doi.org/10.3945/ajcn.116.136143