Gasztropress

Sütemény-parádé Náray módra

Szakácskönyv számtalan van már a piacon, nagyon nehéz bármiféle finomsággal kitűnni. Ám Náray Tamás, a jeles divattervező mégis képes volt egy olyan kötettel előállni, amelyik elsősorban a divatkedvelőknek, a szerző követőinek és az amatőr háziasszonyoknak kínál élvezetet, a profi cukrászoknak pedig ötleteket.

Csakhogy a szerző célja láthatóan mégsem ez volt. Egyszerűen csak meg akarta mutatni az olvasóknak mindazt, ami őt elbűvölte a francia sütemények, desszertek világában. Ez már persze önmagában is fricska, hiszen bárki, aki a divat közelében mozog, annak bizony kötelező karcsúság. (Franciaországban a kövérség egyébként is eleve illetlenség.)

A franciák azonban ezt is könnyűszerrel megoldják: igen keveset esznek, ám a legfinomabbat. Van, aki képes ezt utánozni, van, aki nem. Náraynak nyilvánvalóan sikerült.

Az elegancia, a kifinomultság magától értetődően elvárható attól, aki a divattal foglalkozik, a könyv magas esztétikuma mégis meglepő. Kedvenc színösszeállításom – a szürke árnyalatai, aranyakkal kombinálva – dominálnak a míves fotókon, a bájos porcelántányérkák, tálak, kínálók és kávéscsészék szélén, valamint a betűk színeiben.

A tervező, ha éppen nem csodás tavaszi kollekciókban gondolkodik – ma már kevésbé – akkor ír és fest. A maga szókimondó stílusában és narcisztikus módján pedig olykor könyvbemutatókra, interjúkra is hajlandó. Ám nem könnyen fogadja el a mai magyar társadalom az őszinteséget! Náray Tamás ezért úgy döntött, nem akar Magyarországon másodrangú állampolgárként élni, és elköltözött – itthon mindent feladva – Barcelonába.

Ott is sokat dolgozik, bizonyítja ez a BOOOK kiadó által most megjelentetett könyv, melynek címe: Kedvenc francia süteményreceptjeim. Alcíme Utolsó reggeli Párizsban – a franciák ugyanis reggel is fogyasztanak süteményt, és korántsem csupán croissant-t.

A vajban és cukorban tobzódó receptek évszakokra bontva következnek egymás után, vegyítve a szerző franciaországi élményeivel, emlékeivel. Az alkotó stáb profikból áll, a művészeti vezetőtől és az enteriőr-tervezőtől a fotósig, a korrektorig.

Máshogy nem is fogadta volna el munkájukat a szerző, hiszen maximalizmusa közismert.

Hogy végül is melyik sütemény számomra a favorit? Nos, talán a „diós karamelltorta Maxim’s de Paris” módra.