Az első a Platán Gourmet Étterem

Pesti István séf az elmúlt években bizonyította, hogy nem feltétlenül kell ahhoz jelentős turistadesztináció, hogy egy gourmet felfogású étterem megtalálja a közönségét. Az újkori magyar gasztronómia egyik legmeghatározóbb alakja Budapesttől 50 kilométerre, a Tatai-tó partján, festői környezetben – egy öreg platánfa mellett – valósította meg fine dining éttermi koncepcióját. 2021-ben az addigi Platán formáció új koncepcióval, a Platán Gourmet étteremmel gazdagodott. Pesti István séf több évtizedes munkásságát alapvetően csak fine dining stílusú helyekkel lehetett azonosítani. A Platán Gourmet étteremmel a séf egyértelműen egy ízig-vérig kiemelkedő minőségű gasztronómiát bemutató helyet hozott létre. A Platán Gourmet konyhája nehezen kategorizálható, a hazai, vidéki éttermek az utóbbi években trendszerű farm-to-fork, sok esetben klisés koncepcióját elkerülve, nagyon egyedi elképzeléseken alapuló gasztronómiai gondolkodásmódot képvisel. Az idei évben alapvetően 12 fogásos degusztációs menüket kínáló étterem alapanyag-használata rendkívül változatos, az étlap egyértelműen a séf erős és egyedi fúziós látásmódját tükrözi. A heti négynapos nyitvatartással működő boutique-étterem csak vacsoraidőben érhető el. Egyedi látásmódját nagyra értékelve a Platán Gourmet 2022-2023-ban mutatott kiemelkedő teljesítménye alapján a Dining Guide az idei év legjobb éttermének járó ÉV ÉTTERME DÍJJAL ismeri el.

Pesti István a díj kapcsán elmondta:

„30 év munkája van ebben, és nem volt fáklyás menet. Sokáig voltam a partvonalon. Igazából csak az elmúlt fél évben kaptam meg életem legnagyobb elismeréseit. Jó érzés, hogy mostanra beértek az elképzelések. Amikor még a Váci utcai Babelben dolgoztam, Mautner Zsófi úgy jellemzett, mint a séf, akinek a legszebbek a tányérjai. Nem gondoltam volna, hogy ez a dicséret, amit ő mindenféle egyéb hátsó gondolat nélkül mondott, valahol a keresztem is lesz. Mint a nő, aki szép, ezért aztán biztosan nem lehet okos. A séf, aki szépen talál, de biztosan nem jók az ízek a tányéron. Ki kellett ebből a szépen tálaló skatulyából törnöm. Örülök, hogy a munkám beérett.

A munkámnak egy része csak a főzés, az ezzel kapcsolatos alkotás. Ehhez kapcsolódóan folyamatosan inspirálódom. Amikor fáradtnak érzem magam, az sokkal inkább szellemi fáradtság, de ezt már időben felismerem. Egységként tekintek az étteremre, és az én feladatom az, hogy ennek a szervezetnek minden elemét átlássam, és úgy alakítsam, hogy a vendégélmény már ott elkezdődjön, hogy foglalnak hozzánk asztalt, ne pedig csak ott, hogy megkenik a kenyerüket vajjal.”