A Hajósi-pincefalu története szorosan kötődik Hajós város történelméhez. III. Károly idején gróf Csáky Imre kalocsai érsek német telepesekkel népesítette be a vidéket. Csáky Imre érsek az 1728-ban kelt szerződésben, írásban kötelezte a betelepített svábokat a szőlőtermelésre. A szőlőből dézsmát, a borból tizedet kellett szolgáltatni a földesúrnak, aki a kalocsai érsek volt. A Hajósi Pincefalu a népi építészet egyedülálló ékköve. A Duna régi medrének törésvonalán alakult ki: ez választotta el egymástól a szőlő és gyümölcstermesztésre alkalmas agyagos, homokos területeket a kötöttebb talajútól. Ekkor a szőlőskertek és a pincék a maitól délre, Hild területén helyezkedtek el, az ott található barlangrendszerben.
A lösztalajba vájták, azt a ma már több mint 1200 présház borospincéit, ahol a hajósi borok érlelődnek. A pincefalu településszerkezete egyedülálló: a présházak egy külön települést alkotva a gazdák lakóhelyétől teljesen elkülönülten, a településtől mintegy három kilométerre helyezkednek el. Hangulatos utcákat alkotnak az egymás mellett sorakozó borospincék. Az első présházak vályogfallal, deszkaoromzattal és nádtetővel készültek. 1851-es adatok szerint Hajóson 553 holdon termeltek szőlőt és 363 pince volt. 1874-tõl a falu pincecsőszöket alkalmazott. Az 1890-es évekre a szőlőterület 1200 holdra, a présházak száma 850-re nőtt.
A gyarapodás mellett csapások is érték a pincefalut: ezek közül legnagyobb a filoxéravész és a peronoszpóra. Az 1874. és 1879. évi termés a hatósági intézkedések ellenére szinte teljesen megsemmisült. A megoldást az ellenállóbb homoki fajták és amerikai alanyra oltott európai nemes szőlővesszők jelentették, illetve a permetanyagok kedvezményes árusítása. Az 1900-as évek elejére állt vissza a termelési rend, az öregek elmondása szerint ekkor emelkedett a márkás homoki borok közé a hajósi vörösbor.
Az ekkor épült pincék már téglából és cserépfedéssel készültek, díszítő motívumként a szőlő és a nap jelent meg.
A Pincefalu legrégebbi ma is álló présháza 1840-ben épült, ami a város tulajdona.
A harmincas-negyvenes években rengeteg pince épült, persze már az új technológiával. 1935-ben 1812 holdon termesztettek szőlőt, melynek termése évi mintegy 25-30 ezer hektoliter volt. A háború után a falu lakosságának kitelepítése súlyos csapás volt a pincefalura: a gazdáktól elvették házaikat, pincéiket. A betelepülők nem értettek a szőlőtermesztéshez, borkészítéshez. A hatvanas évekre a hajósiak visszavásárolták házaikat, pincéiket, kezdett visszaállni a rend. A hetvenes évektől számos pince épült, ekkor kezdett kialakulni a pincefalu mai hangulatos, parkosított jellege.
A borospince volt a helyi emberek éléskamrája is egyben. Itt tárolták a bort, a burgonyát, az almát, a paprikát, valamint itt savanyítottak borecettel. A löszbe vájt pincelabirintusokban most is érlelődik a híres hajósi Cabernet, Kék Frankos, Zweigelt. A kékkötényes német boros gazdák szakértelme nagyban hozzájárult a borvidék jó hírének, rangjának növekedéséhez. A pincefalu térképe nagymértékben eltér a lakóépületek szerkezetétől. 1200 borospince, 24 kacskaringós utcácskából áll. Az utcák hol szélesebbek, hol keskenyebbek, helyenként faszobrokkal díszített terek és tisztások színesítik. A présházak előtti szabad területen diófák, meggyfák és szilvafák találhatók.
Így Hajós legkülönlegesebb karakterű területe a pincefalu. A szűk utcákban változatos homlokzattal, mégis egységes utcaképet alkotva sorakoznak a pincék, présházak. A terület egyedi, karakteres utcaképpel bír. A pincefalu épületei magukon hordozzák a hagyományos népi építészet elemeit.
A présházak egyszerű, oromfalas, nyeregtetős épületek, jellemzően fehérre meszelve vagy festve. Az egyszerű homlokzatok karakterének meghatározó elemei a díszes, többségében fa, esetleg fém nyílászárók, illetve a tégla homlokzati díszítő elemek.
6. Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett
A Hajósi-pincefalu története szorosan kötődik a Hajós város történelméhez. A lakosság jelentős része vallja magát az 1722-ben elkezdődött betelepítések folyamán ideérkezett sváb telepesek leszármazottjának. A település őrzi a sváb népi hagyományokat. A város lakói büszkék az ősöktől örökölt Pincefalura. Gondozzák a szőlőültetvényeket és ápolják a Pincefalut. Az egymáshoz bújó jellegzetes épületek Európa legnagyobb összefüggő pincefaluját alkotják, ezért egyediségével nagyon sok látogatót vonz nem csak Magyarországról, de külföldről is. A nyolcvanas évektől megélénkült a borturizmus, amelynek jó alapja a hajósi svábok német nyelvtudása és vendégszeretete. Sorra nyílnak a Pincefaluban a vendéglátóhelyek, a kilencvenes évektől a családi borházak.
Rendszeresek a szőlővel és borral kapcsolatos rendezvények, bálok, ünnepek az év minden szakában.
1980-tól kerül megrendezésre minden év májusában az Orbán Napi Borünnep. Az esemény hamar nemzetközi hírnévre tett szert, elsősorban német nyelvterületen. A kapcsolódó eseményeken sokezres tömeg gyűlik össze a pincefaluban és annak hűs présházaiban, hogy egy pohár hajósi bor mellett beszélgessenek. Az ország egyik legnagyobb ilyen jellegű borünnepe. A Borünnep a legnagyobb esemény a Hajósi-Pincefalu életében. Az Orbán szobor borral való meglocsolásával kezdődő ünnepség – mely a bő termés reményében történik- a borlovagok felszentelésével, a borszépségkirálynő megválasztásával, népi hagyományőrző együttesek fellépésével és sok egyéb szórakoztató programmal várja az idelátogatókat. Az egynapos ünnep mára már három napossá forrta ki magát. Hiszen az idelátogatók szívesen töltenek el ilyenkor több napot is
Turisztikai vonzereje mellett a Pincefalu hagyományosan színtere a helyiek közösségi életének.
